2013. február 10., vasárnap

Húsos - parajos rétes

...bár nevezhetném "emergency rétesnek" is, mert lustálkodásom második napján ez mentette meg a vasárnapi ebédet.

Egy korábbi, a zelnikről szóló bejegyzés adta az ötletet, a többi pedig menet közben alakult.
Kb. 40 dkg darált sertéshús, 40 dkg spenót (paraj) és 6 réteslap a fő hozzávalók. Ezen felül használtam 1 vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, vajat, bazsalikomot, őrölt borsot és sót.

Serpenyőben megolvasztottam egy kevés vajat, majd a fölaprított fokhagymát beletettem, hogy kis levet eresszen és átsüljön benne. Amikor ez megvolt hozzákevertem a spenótot és addig melegítettem, amíg el nem kezdett "puffogni". A legvégén pedig kevertem bele 1-2 csipet bazsalikomot.

Egy másik serpenyőben minimális étolajon üvegesre pirítottam a kockákra vágott vöröshagymát, majd összekevertem a darált sertéshússal. Vártam amíg megfelelő színe lesz a húsnak és örölt borssal fűszereztem.

A sütőlap alját és sarkait kikentem kevéske étolajjal és elkezdtem belehelyezni a rétegeket. Dupla réteslap, spenót, réteslap, darált hús, réteslap, spenót, réteslap, darált hús és réteslap fedésnek. A legfelső réteslapot is megkentem egy kis olajjal.

Ezután bekerült a sütőbe és addig bent is maradt, amíg nem lett szép barna a teteje. Időben ez kb. 40 percet jelentett, de nem mértem. Amikor elkészült kockára vágva tálaltuk...

Ha lesz rá alkalmam legközelebb próbálok sirene sajtot / burdufot adni hozzá, netán egy pohár joghurt / ayran társaságában tálalni.

Az ebéd utáni olvasgatás és a vasárnap délutáni nihil között fél úton derült ki számomra, hogy a spenót egy Délnyugat-Ázsiában őshonos növény.
Európába Perzsián és Spanyolországon keresztül juthatott el; perzsa elnevezése "aspanakh", spanyolul "espinaca".
Egyes források szerint Mátyás király idejében már a magyarok is használták.