Első sajtom

Megjegyzés: legközelebb kerítek valami spéci sajt sajtoló eszközt, mert ezt a barátnőm harisnyájában fellógatva szabadítottam meg a maradék savótól...

Vége a nyárnak - jó ebédhez szól a nátha!

Az elmúlt hét nagyban segített abban, hogy pallérozódjon a káromkodási stílusom.

Kedden a tervezett amszterdami landolás helyett Eindhoven repterén sikerült földet érni a viharnak köszönhetően. A szerencsétlen hollandok kereken egy órát tanakodtak, hogy leengedjék-e a népet a fedélzetről, aztán végül mégis...

A reptéren található egyetlen bankautomata nem működött, tehát egy fitying nélkül, feltört sarokkal próbáltam taxit fogni a zuhogó esőben. Végül egy marokkói taxis vette a bátorságot, hogy egy szarrá ázott, pénztelen magyart elvigyen a vasútállomásra. Ott leboltoltuk a fuvart egy működő bankautomatánál, viszont a kasszák már bezártak és kb. 5 percem volt a peronra sántikálni. Blicceltem, és örültem neki.

Másnap a tervezett prezentációra - ami miatt ez az egész hercehurca történt - kb. ketten jöttek el. Remek... utólag is köszönöm, hogy előzetesen értesítettek és mindenki abban bízott, hogy csak ö fog hiányozni!
Visszaúton ismét 5 percen múlott, hogy elérjem a vonatot; ismét jegy nélkül ültem fel. Amszterdam előtt, az utolsó 10 km-en megbüntetett a ''kalaj'' 42 euróra... de ez már annyira nem érdekelt...

Csütörtökön irány Szófia. Egy tárgyalást bírtam ki feltört sarokkal, utána félig lehúztam a cipőt és amolyan újhullámos papucsként kezdtem el használni. Vacsora az Anette étteremben - csak, hogy a marokkói szál ki ne maradjon - fenséges tabule és egy erősen közepes kuszkusz marhahússal; zárásként barátságos menta tea.

A teánál érkezett egy ottani ismerősöm, aki megkért, hogy segítsek neki pár hangszert összeszedni. Bejártuk a várost Szófia-alsótól Szófia-felsőig, persze az eső ismét zuhogott én meg egy szál pólóban pendültem.
Megvártam amíg behangolnak a zenészek, lehúztam egy pohár bort, de addigra már meg is környékezett a nátha.

Péntekre utolért, enyhe hőemelkedéssel, izomfájdalmakkal és szédüléssel valamint továbbra is ''pengesarkú'' cipőben kullogtam a reptérre, ahol végül a főnököm ízes letolása zárta a hetet. Kívánhat-e többet az ember?


Szombaton kirándulás Aggtelekre, ahol a Gömöri Gyümölcsfesztivált tartották. Itt végre sütött a nap, szólt egy kis cini-cini muzsika a Kolompos zenekartól és helyi termelői vásárt tartottak a barlang bejáratánál.

Kóstoltunk rókagombát aggteleki termelőtől (szárítva és savanyúságként orosz borecetes recept alapján), trizsi szörpöket (fenyőrügy, rózsaszirom, menta, citromfű, bodzabogyó). Sonkát és szalonnát nem, mert arra viszonylag jó dílereink vannak; mustot meg azért nem, mert...

Végül a fenyőrügy szörp annyira elnyerte a tetszésünket, hogy indulás előtt vettünk egy üveggel. Állítólag akkor kell leszedni a rügyeket valamikor május környékén, amikor még 3 cm alatt vannak, mert akkor még nem tartalmaznak gyantát. Nem lehetetlen elkészíteni, interneten több receptet is találni.

Az erdei fenyő jótékony hatását állítólag már az ókorban ismerték. Sebeket kezeltek vele illetve a fenyőgyanta elégetésével, füstöléssel helységeket fertőtlenítettek. A tűlevél egyebek mellett C, B2 és K vitaminokat is tartalmaz. Azt mondják, hogy a fenyőrügy szörp, fenyőméz / fenyőrügyes méz... stb. mindíg jól jön a megfázásos hónapokban! Most már nekünk is bent áll a hűtő ajtajában...