Megjegyzés: legközelebb kerítek valami spéci sajt sajtoló eszközt, mert ezt a barátnőm harisnyájában fellógatva szabadítottam meg a maradék savótól...
2013. szeptember 22., vasárnap
2013. szeptember 15., vasárnap
Vége a nyárnak - jó ebédhez szól a nátha!
Az elmúlt hét nagyban segített abban, hogy pallérozódjon a káromkodási stílusom.
Kedden a tervezett amszterdami landolás helyett Eindhoven repterén sikerült földet érni a viharnak köszönhetően. A szerencsétlen hollandok kereken egy órát tanakodtak, hogy leengedjék-e a népet a fedélzetről, aztán végül mégis...
A reptéren található egyetlen bankautomata nem működött, tehát egy fitying nélkül, feltört sarokkal próbáltam taxit fogni a zuhogó esőben. Végül egy marokkói taxis vette a bátorságot, hogy egy szarrá ázott, pénztelen magyart elvigyen a vasútállomásra. Ott leboltoltuk a fuvart egy működő bankautomatánál, viszont a kasszák már bezártak és kb. 5 percem volt a peronra sántikálni. Blicceltem, és örültem neki.
Másnap a tervezett prezentációra - ami miatt ez az egész hercehurca történt - kb. ketten jöttek el. Remek... utólag is köszönöm, hogy előzetesen értesítettek és mindenki abban bízott, hogy csak ö fog hiányozni!
Visszaúton ismét 5 percen múlott, hogy elérjem a vonatot; ismét jegy nélkül ültem fel. Amszterdam előtt, az utolsó 10 km-en megbüntetett a ''kalaj'' 42 euróra... de ez már annyira nem érdekelt...
Csütörtökön irány Szófia. Egy tárgyalást bírtam ki feltört sarokkal, utána félig lehúztam a cipőt és amolyan újhullámos papucsként kezdtem el használni. Vacsora az Anette étteremben - csak, hogy a marokkói szál ki ne maradjon - fenséges tabule és egy erősen közepes kuszkusz marhahússal; zárásként barátságos menta tea.
A teánál érkezett egy ottani ismerősöm, aki megkért, hogy segítsek neki pár hangszert összeszedni. Bejártuk a várost Szófia-alsótól Szófia-felsőig, persze az eső ismét zuhogott én meg egy szál pólóban pendültem.
Megvártam amíg behangolnak a zenészek, lehúztam egy pohár bort, de addigra már meg is környékezett a nátha.
Péntekre utolért, enyhe hőemelkedéssel, izomfájdalmakkal és szédüléssel valamint továbbra is ''pengesarkú'' cipőben kullogtam a reptérre, ahol végül a főnököm ízes letolása zárta a hetet. Kívánhat-e többet az ember?
Szombaton kirándulás Aggtelekre, ahol a Gömöri Gyümölcsfesztivált tartották. Itt végre sütött a nap, szólt egy kis cini-cini muzsika a Kolompos zenekartól és helyi termelői vásárt tartottak a barlang bejáratánál.
Kóstoltunk rókagombát aggteleki termelőtől (szárítva és savanyúságként orosz borecetes recept alapján), trizsi szörpöket (fenyőrügy, rózsaszirom, menta, citromfű, bodzabogyó). Sonkát és szalonnát nem, mert arra viszonylag jó dílereink vannak; mustot meg azért nem, mert...
Végül a fenyőrügy szörp annyira elnyerte a tetszésünket, hogy indulás előtt vettünk egy üveggel. Állítólag akkor kell leszedni a rügyeket valamikor május környékén, amikor még 3 cm alatt vannak, mert akkor még nem tartalmaznak gyantát. Nem lehetetlen elkészíteni, interneten több receptet is találni.
Az erdei fenyő jótékony hatását állítólag már az ókorban ismerték. Sebeket kezeltek vele illetve a fenyőgyanta elégetésével, füstöléssel helységeket fertőtlenítettek. A tűlevél egyebek mellett C, B2 és K vitaminokat is tartalmaz. Azt mondják, hogy a fenyőrügy szörp, fenyőméz / fenyőrügyes méz... stb. mindíg jól jön a megfázásos hónapokban! Most már nekünk is bent áll a hűtő ajtajában...
Kedden a tervezett amszterdami landolás helyett Eindhoven repterén sikerült földet érni a viharnak köszönhetően. A szerencsétlen hollandok kereken egy órát tanakodtak, hogy leengedjék-e a népet a fedélzetről, aztán végül mégis...
A reptéren található egyetlen bankautomata nem működött, tehát egy fitying nélkül, feltört sarokkal próbáltam taxit fogni a zuhogó esőben. Végül egy marokkói taxis vette a bátorságot, hogy egy szarrá ázott, pénztelen magyart elvigyen a vasútállomásra. Ott leboltoltuk a fuvart egy működő bankautomatánál, viszont a kasszák már bezártak és kb. 5 percem volt a peronra sántikálni. Blicceltem, és örültem neki.
Másnap a tervezett prezentációra - ami miatt ez az egész hercehurca történt - kb. ketten jöttek el. Remek... utólag is köszönöm, hogy előzetesen értesítettek és mindenki abban bízott, hogy csak ö fog hiányozni!
Visszaúton ismét 5 percen múlott, hogy elérjem a vonatot; ismét jegy nélkül ültem fel. Amszterdam előtt, az utolsó 10 km-en megbüntetett a ''kalaj'' 42 euróra... de ez már annyira nem érdekelt...
Csütörtökön irány Szófia. Egy tárgyalást bírtam ki feltört sarokkal, utána félig lehúztam a cipőt és amolyan újhullámos papucsként kezdtem el használni. Vacsora az Anette étteremben - csak, hogy a marokkói szál ki ne maradjon - fenséges tabule és egy erősen közepes kuszkusz marhahússal; zárásként barátságos menta tea.
A teánál érkezett egy ottani ismerősöm, aki megkért, hogy segítsek neki pár hangszert összeszedni. Bejártuk a várost Szófia-alsótól Szófia-felsőig, persze az eső ismét zuhogott én meg egy szál pólóban pendültem.
Megvártam amíg behangolnak a zenészek, lehúztam egy pohár bort, de addigra már meg is környékezett a nátha.
Péntekre utolért, enyhe hőemelkedéssel, izomfájdalmakkal és szédüléssel valamint továbbra is ''pengesarkú'' cipőben kullogtam a reptérre, ahol végül a főnököm ízes letolása zárta a hetet. Kívánhat-e többet az ember?
Szombaton kirándulás Aggtelekre, ahol a Gömöri Gyümölcsfesztivált tartották. Itt végre sütött a nap, szólt egy kis cini-cini muzsika a Kolompos zenekartól és helyi termelői vásárt tartottak a barlang bejáratánál.
Kóstoltunk rókagombát aggteleki termelőtől (szárítva és savanyúságként orosz borecetes recept alapján), trizsi szörpöket (fenyőrügy, rózsaszirom, menta, citromfű, bodzabogyó). Sonkát és szalonnát nem, mert arra viszonylag jó dílereink vannak; mustot meg azért nem, mert...
Végül a fenyőrügy szörp annyira elnyerte a tetszésünket, hogy indulás előtt vettünk egy üveggel. Állítólag akkor kell leszedni a rügyeket valamikor május környékén, amikor még 3 cm alatt vannak, mert akkor még nem tartalmaznak gyantát. Nem lehetetlen elkészíteni, interneten több receptet is találni.
Az erdei fenyő jótékony hatását állítólag már az ókorban ismerték. Sebeket kezeltek vele illetve a fenyőgyanta elégetésével, füstöléssel helységeket fertőtlenítettek. A tűlevél egyebek mellett C, B2 és K vitaminokat is tartalmaz. Azt mondják, hogy a fenyőrügy szörp, fenyőméz / fenyőrügyes méz... stb. mindíg jól jön a megfázásos hónapokban! Most már nekünk is bent áll a hűtő ajtajában...
2013. augusztus 13., kedd
2013. július 12., péntek
Peka (cripnja, čripnje)
Néhány napja a dimbes-dombos Szarajevóban töltöttük egy éjszakát, pihenőállomásként Ulcinjból hazafelé. Kiválasztottunk egy buregdzinicát a Baščaršiján ahol viszonylag kevés levitézlett parfüm- és napszemüvegárus ólálkodott, csak néhány mindörökké-álmos tekintetű helyi öreg üldögélt a kávéja mellett már ki tudja mióta. Tökéletes hely ünnepelni az újból felkelő napot!
Reggeli közben élőben figyelhettük meg, hogyan használják a pekát, itt voltam először testközelben egyhez. Érdeklődésünk a gazdának is feltűnt, ezért megmutatta, hogyan működik; a fotók is ekkor készültek.
A peka egy sütőedény, aminek van egy harang alakú fedője peremmel ellátva. A lényege az, hogy a fedőre forró hamut/ parazsat pakolnak (ezért a perem), így az étel egyszerre sül és párolódik a zárt térben, miközben több oldalról is éri a meleg. Gyakorlatilag minden étel elkészíthető benne, nem csak burek.
A második képen jól látszik, hogy a tetejét egy lánc segítségével emelik meg, mert nehéz máshogy hozzáférni a parázs miatt. Ugyanerre a célra néhol kovácsoltvas kampóval felszerelt farudat használnak.
Az edény másik, kevésbé ismert neve a cripnja.
Nagy élmény volt látni, hogy készül a reggeli, meghozta az étvágyunkat rendesen. Négyen 1 kg bureket semmisítettünk meg, amit joghurttal szolgáltak fel.
A váltakozva felerősödő pékáru és füst szagát még élveztük egy bosnyák kávé erejéig, aztán indulás hazafelé, ahol most teljesen más kalandok várnak ránk...
A peka egy sütőedény, aminek van egy harang alakú fedője peremmel ellátva. A lényege az, hogy a fedőre forró hamut/ parazsat pakolnak (ezért a perem), így az étel egyszerre sül és párolódik a zárt térben, miközben több oldalról is éri a meleg. Gyakorlatilag minden étel elkészíthető benne, nem csak burek.
Az edény másik, kevésbé ismert neve a cripnja.
Nagy élmény volt látni, hogy készül a reggeli, meghozta az étvágyunkat rendesen. Négyen 1 kg bureket semmisítettünk meg, amit joghurttal szolgáltak fel.
A váltakozva felerősödő pékáru és füst szagát még élveztük egy bosnyák kávé erejéig, aztán indulás hazafelé, ahol most teljesen más kalandok várnak ránk...
2013. július 10., szerda
Egy borissza esete a kovászos uborkával
Tücsökraj (Maszkura nélkül), frissen locsolt fű illata és a kertek alatt ólálkodó éj. Az első rozéfröccs nyomta kezembe hosszú idő után ismét az elektronikus plajbászt, hogy nagyjából egy irányba haladó sorokban a kovászos uborkáról meséljek.
Habár közvetlen bizonyítékkal még senki nem tudott szolgálni, állítólag ilyenünk csak nekünk, magyaroknak van. Legyen hát savanyúságáról híres a nemzet!
Elkészítése egyszerű, azonban háztartásonként apróbb eltérések előfordulhatnak. A miénk úgy készül, hogy a kovászolni való uborkát többször átmossuk (felénk három a magyar igazság) valamint az üveget is többször átöblítjük. Vizet forralunk, amit az előkészületek alatt hagyunk hűlni. Az uborkák végeit levágjuk, majd kb. 1-2 cm mélyen mindkét oldalukon kereszt alakú bevágást ejtünk vigyázva, hogy ne szeljük ketté. Amikor ezzel megvagyunk az üveg aljára sót szórunk (literenként kb. 1 evőkanálnyit) és elkezdjük belepakolni az uborkát. Az uborkák közé hanyag eleganciával egy fej fokhagyma gerezdjeit rejtjük el, sőt néhány szem egész fekete bors is mehet. A teli üveget felöntjük vízzel, a tetejébe egy csokor kaprot és 1-2 szelet jó száraz pirítós kenyeret teszünk. Lefedjük egy tányérral vagy egy kis fedővel és mehet a melegre. A meleget szereti, nem a direkt napfényt, ezért tettük mi is a kertbe a növények közé, félárnyékos helyre. Ma délután ''ültettük el'', holnapután már az ebéd része lesz.
A félárnyékos hely egyébként nem csak a kovászos uborka számára, de a borisszák számára is egyaránt szimpatikus - ezt a harmadik fröccs után már bátran ki merem jelenteni - de hogyan fér meg a kettő együtt?
Hát ivás közben és ivás után!
Fröccshöz magasabb szinten értök gyakran megemlítik az Újházy fröccsöt (Újházi Ede, színművész), ami szóda helyett kovászos uborka levével készül... ízlések és pofonok különböznek: egy vakmerő próbálkozás után csak hardcore usereknek ajánlom.
Azonban a borozás végeztével is szükségünk lehet a kovászos uborkára, mert leve segít legyűrni a másnaposság tüneteit; továbbá jótékony a gyomornak és remek zsírégető hatása is van.
Habár közvetlen bizonyítékkal még senki nem tudott szolgálni, állítólag ilyenünk csak nekünk, magyaroknak van. Legyen hát savanyúságáról híres a nemzet!
 |
| Kovászos uborka, Rudabánya |
A félárnyékos hely egyébként nem csak a kovászos uborka számára, de a borisszák számára is egyaránt szimpatikus - ezt a harmadik fröccs után már bátran ki merem jelenteni - de hogyan fér meg a kettő együtt?
Hát ivás közben és ivás után!
Fröccshöz magasabb szinten értök gyakran megemlítik az Újházy fröccsöt (Újházi Ede, színművész), ami szóda helyett kovászos uborka levével készül... ízlések és pofonok különböznek: egy vakmerő próbálkozás után csak hardcore usereknek ajánlom.
Azonban a borozás végeztével is szükségünk lehet a kovászos uborkára, mert leve segít legyűrni a másnaposság tüneteit; továbbá jótékony a gyomornak és remek zsírégető hatása is van.
2013. március 19., kedd
2013. február 10., vasárnap
Húsos - parajos rétes
...bár nevezhetném "emergency rétesnek" is, mert lustálkodásom második napján ez mentette meg a vasárnapi ebédet.
Egy korábbi, a zelnikről szóló bejegyzés adta az ötletet, a többi pedig menet közben alakult.
Kb. 40 dkg darált sertéshús, 40 dkg spenót (paraj) és 6 réteslap a fő hozzávalók. Ezen felül használtam 1 vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, vajat, bazsalikomot, őrölt borsot és sót.
Serpenyőben megolvasztottam egy kevés vajat, majd a fölaprított fokhagymát beletettem, hogy kis levet eresszen és átsüljön benne. Amikor ez megvolt hozzákevertem a spenótot és addig melegítettem, amíg el nem kezdett "puffogni". A legvégén pedig kevertem bele 1-2 csipet bazsalikomot.
Egy másik serpenyőben minimális étolajon üvegesre pirítottam a kockákra vágott vöröshagymát, majd összekevertem a darált sertéshússal. Vártam amíg megfelelő színe lesz a húsnak és örölt borssal fűszereztem.
A sütőlap alját és sarkait kikentem kevéske étolajjal és elkezdtem belehelyezni a rétegeket. Dupla réteslap, spenót, réteslap, darált hús, réteslap, spenót, réteslap, darált hús és réteslap fedésnek. A legfelső réteslapot is megkentem egy kis olajjal.
Ezután bekerült a sütőbe és addig bent is maradt, amíg nem lett szép barna a teteje. Időben ez kb. 40 percet jelentett, de nem mértem. Amikor elkészült kockára vágva tálaltuk...
Ha lesz rá alkalmam legközelebb próbálok sirene sajtot / burdufot adni hozzá, netán egy pohár joghurt / ayran társaságában tálalni.
Az ebéd utáni olvasgatás és a vasárnap délutáni nihil között fél úton derült ki számomra, hogy a spenót egy Délnyugat-Ázsiában őshonos növény.
Európába Perzsián és Spanyolországon keresztül juthatott el; perzsa elnevezése "aspanakh", spanyolul "espinaca".
Egyes források szerint Mátyás király idejében már a magyarok is használták.
Egy korábbi, a zelnikről szóló bejegyzés adta az ötletet, a többi pedig menet közben alakult.
Kb. 40 dkg darált sertéshús, 40 dkg spenót (paraj) és 6 réteslap a fő hozzávalók. Ezen felül használtam 1 vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, vajat, bazsalikomot, őrölt borsot és sót.
Serpenyőben megolvasztottam egy kevés vajat, majd a fölaprított fokhagymát beletettem, hogy kis levet eresszen és átsüljön benne. Amikor ez megvolt hozzákevertem a spenótot és addig melegítettem, amíg el nem kezdett "puffogni". A legvégén pedig kevertem bele 1-2 csipet bazsalikomot.
Egy másik serpenyőben minimális étolajon üvegesre pirítottam a kockákra vágott vöröshagymát, majd összekevertem a darált sertéshússal. Vártam amíg megfelelő színe lesz a húsnak és örölt borssal fűszereztem.
A sütőlap alját és sarkait kikentem kevéske étolajjal és elkezdtem belehelyezni a rétegeket. Dupla réteslap, spenót, réteslap, darált hús, réteslap, spenót, réteslap, darált hús és réteslap fedésnek. A legfelső réteslapot is megkentem egy kis olajjal.
Ezután bekerült a sütőbe és addig bent is maradt, amíg nem lett szép barna a teteje. Időben ez kb. 40 percet jelentett, de nem mértem. Amikor elkészült kockára vágva tálaltuk...
Ha lesz rá alkalmam legközelebb próbálok sirene sajtot / burdufot adni hozzá, netán egy pohár joghurt / ayran társaságában tálalni.
Az ebéd utáni olvasgatás és a vasárnap délutáni nihil között fél úton derült ki számomra, hogy a spenót egy Délnyugat-Ázsiában őshonos növény.
Európába Perzsián és Spanyolországon keresztül juthatott el; perzsa elnevezése "aspanakh", spanyolul "espinaca".
Egyes források szerint Mátyás király idejében már a magyarok is használták.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)