Egy hét evezés után a magyar élelmiszer kereskedelem kanálisában úgy döntöttem, hogy ezt a hétvégét megérdemelt lustálkodással töltöm. A mai program nagy vonalakban: ébredés reggel kilenckor, ágyban maradás délig, minimális tápanyagbevitel, szöszmötölés, szokásos 4km futás, Tarr Béla - A torinói ló c. filmjének megtekintése, a film után a világba vetett hitem összekaparása, konyhai szabadprogram...
A konyhában kezdődik a bejegyzés története is, a következö felkiáltással:
''Hát, ez bodag lett!''
Galyaságról a Dunantúlra származott kölyök lévén nem estem kétsége, sőt inkább felvillanyozott a tény, hogy a kenyerem bodag lett!
A bodag egy ''gyorskenyér''; kovásztalan kenyértésztából készül, hagyományosan a sparhelt tetején (vagy platnyin) sütik. A 2-3cm vastagságú lepényeket addig sütik oldalról-oldalra forgatva amíg az könnyű nem lesz. Szülőfalum környékén lecsóval vagy sült szalonnával nagyon kapós étel... bár egy cikkben azt olvastam róla, hogy a bodagot a cigányok inkább szégyellik, a magyarok pedig irigylik!
Legelterjedtebb elnevezései: cigánykenyér, bodag, bodak, vakaró, bokolyi, punya, ritkábban a vakarcsot is használják rá.
Elkészítése egyszerű. 1kg liszthez ízlés szerint egy kevés sót és 1 zacskó sütöport - vagy kb. ugyanakkora mennyiségű szódabikarbónát - keverünk; vannak helyek, ahol 1 kanál zsírt is beletesznek (ártani biztos nem árt!). Majd 3-4 dl víz hozzáadásával rugalmas, félkemény tésztát gyúrunk. Körülbelül 10 percig hagyjuk pihenni és a fentiekben már említett módon sparhelt tetején, platnyin forgatva, vagy mint az esetemben történt sütőben készre sütjük!
