Néhány napja a dimbes-dombos Szarajevóban töltöttük egy éjszakát, pihenőállomásként Ulcinjból hazafelé. Kiválasztottunk egy buregdzinicát a Baščaršiján ahol viszonylag kevés levitézlett parfüm- és napszemüvegárus ólálkodott, csak néhány mindörökké-álmos tekintetű helyi öreg üldögélt a kávéja mellett már ki tudja mióta. Tökéletes hely ünnepelni az újból felkelő napot!
Reggeli közben élőben figyelhettük meg, hogyan használják a pekát, itt voltam először testközelben egyhez. Érdeklődésünk a gazdának is feltűnt, ezért megmutatta, hogyan működik; a fotók is ekkor készültek.
A peka egy sütőedény, aminek van egy harang alakú fedője peremmel ellátva. A lényege az, hogy a fedőre forró hamut/ parazsat pakolnak (ezért a perem), így az étel egyszerre sül és párolódik a zárt térben, miközben több oldalról is éri a meleg. Gyakorlatilag minden étel elkészíthető benne, nem csak burek.
A második képen jól látszik, hogy a tetejét egy lánc segítségével emelik meg, mert nehéz máshogy hozzáférni a parázs miatt. Ugyanerre a célra néhol kovácsoltvas kampóval felszerelt farudat használnak.
Az edény másik, kevésbé ismert neve a cripnja.
Nagy élmény volt látni, hogy készül a reggeli, meghozta az étvágyunkat rendesen. Négyen 1 kg bureket semmisítettünk meg, amit joghurttal szolgáltak fel.
A váltakozva felerősödő pékáru és füst szagát még élveztük egy bosnyák kávé erejéig, aztán indulás hazafelé, ahol most teljesen más kalandok várnak ránk...
Ez aztán burek lehetett a javából! És az íze, az íze a sima tepsishez képest? Jót tett neki a parázs? Ízen túl változott az állaga a pekától?
VálaszTörlésZamatosabb lett, mert a fedő nem engedte elpárologni az "ízeket", ennek ellenére mégis ropogós maradt.
TörlésGondolom azért, mert sütés közben néha megemelték a tetejét, így valamenyi gőz távozhatott. Amikor a fedő visszakerült a rápakolt parázzsal, akkor meg az "anyagon" ropogós kéreg képződött miatta. Mindezt ismételték egy számomra ismeretlen rítus keretében addig amíg kész nem lett...
Pazarul hangzik!!
VálaszTörlés