Zelnik a bejglizés havában

Hat nap van még hátra 2012-ből, a sárkány évéből, a Merkúr évéből .. számomra - kevésbé ilyen módon spirituális, inkább bort és töprengést ismerő embernek - a nyughatatlanság évéből. Még csak ébredezem a kávé illatára, az ajtó sárga katedrálüvege borostyán színben úsztatja a szobát, odabenn a Kistehén - Elviszi a szél c. dalát dúdolom:

''Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll

Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,

Ha elviszi a szél, majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Azt súgtad, maradjak

Féltettél, de már késő pillanat

Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok

Majd elvisz a szél

Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél''

Mikor fogja ugyanazt a bizsergést érezni az ember abban a városban, ahol él, amit akkor él át ha hazaérkezik a szülőfalujába karácsonykor?
Azt hiszem ebben a gyermeteg, szemlélődő állapotban kívánom tölteni az év utolsó hetét. Sütés-főzés, favágás, kutyázás... Az én kincses kalendáriumom szerint a nagy bejglizés és rétesezés hava van. Bár mindkettőt európát formáló nagyobb nemzetektől leshettük el, mára már néphagyományunk része.

A bejgli (neve a német beugel - meghajlít igéből származik) Különböző források szerint Sziléziából eredeztethető, hozzánk az osztrákok közvetítésével jutott el. Tradicionálisan diós és mákos töltelékkel készítjük; a néphiedelem a dióst a rontás ellen, a mákost pedig a bőség becsalogatására javallja.

A rétes valószínűleg az Ottomán birodalom találmánya (baklavaszerű, vékony, réteges tészta), különféle töltelékekkel készítik. Hasonló a börekhez (más nevein: byrek, Albániában: lakror, Bulgáriában: banitsa), mely egyszerűsége miatt hamar elterjedt, hiszen bármivel meg lehet tölteni, ami éppen kéznél van. Épp ezért a szegények ételének is nevezik, bár az nem kétséges, hogy mindenki kedveli.
A rétes - a bejglivel nagyjából egy időben - a 18.-19. század környékén honosodott meg a magyarok körében, mégpedig olyannyira, hogy a nagy francia konyhák cukrászai annak idején Magyarországra jártak ellesni a réteskészítés fortélyait.

Egy zelnik a sok közül.

No de ennyi félrebeszélés után jogos a kérdés: hogyan jutunk el végre a zelnikig?
A zelka bolgárul / macedónul káposztát jelent, ebből - és a hosszú előjátékból - könnyen rá lehet jönni, hogy a zelnik rokonságot mutat a mi káposztás rétesünkkel. Leegyszerűsítve ez káposztás banyica, habár nem törvényszerű  hogy legyen benne káposzta... zseniális, nem?

Ízének karakterét a káposzta (adott esetben spenót, sóska, ricotta), a darált-sült marhahús, a póréhagyma és a kihagyhatatlan sirene (bolgár feta) adja.

Természetesen a zelnikre is igaz, hogy ahány ház, annyiféle készül belőle; tehát az felsorolt zöldségek felhasználása fölött csak a pillanatnyi hóbortunk és a spájz készlete dönt. Hagyományosan melegen, egy pohár joghurt társaságában fogyasztják.

A kedvcsináló után itt egy  hasznos link a ''Zamat és illat'' blogra:
Gibanica nálam, ami inkább bolgár banyica, amit sokan bureknek hívnak. - Útmutató burekországba

Továbbá zelnik recept 1 illetve recept 2

Boldog karácsonyt!

A te évi 90kg-os adagod is benne van...

... benne ám, még pedig abban a kimutatásban, miszerint a világ fejlett országai évente 222 millió tonna fogyasztásra szánt élelmiszert dobnak a kukába. Ez kis híján annyi, mint amennyit Fekete-Afrika megtermel ugyanennyi idő alatt.
Ehhez mi ''europidok'' fejenként 90 kg-ot teszünk hozzá minden évben; te is, én is...  

Lehet, hogy durván hangzik, de csak a mennyiséget figyelembe véve ez azt jelenti, ha az általunk megvásárolt(majd részben elfogyasztott- részben szemétbe kerülő)élelmiszer hulladékát Fekete-Afrikának adnánk, akkor máris dupla annyi élelmiszerük lenne. 
(...vagy ugyanennyi mint most, de akkor teljesen hanyagolhatják a saját termelést.)

 Az iszlám vallás egyébként bűnnek tekinti az étel ilyen módon való tékozlását; a mértékletességre sarkall, miszerint Ádám fiának úgyis elég annyi étel, ámennyitől egyenes háttal tud járni. Manapság is helyt álló gondolat: ne fogyassz többet, mint amennyire valóban szükséged van!

Ezzel szemben olvastam egy cikket, ami a gyorséttermi adagok ''evolúcióját'' taglalta az iparág kezdetétől napjainkig. Minden növekszik... a burgerek, a hasáb adagok, az üdítők mérete. 

A kimutatás szerint kb. háromszorosára nött a gyorséttermi menükben található ételek mérete - és ezzel párhuzamosan lejátszódott egy kalória-boom is. A legtöbbet azonban üdítők ''voltak az esőn'', mert hatszoros méretűre sikerül kinőni magukat. (természetesen ők állnak a profit-dobogó első helyén is).

Tudom, nem fair dolog csak a gyorsétteremeket kiemelni, hiszen nem csak azok tehetnek arról, hogy ennyire eltorzultak az adagok méretei... viszont az legszemléletesebben mutatják a dolgok dinamikáját. 
Fizess, fogyassz, fogyassz normális szükségleteiden felül is, ha degeszre tömted magad vágd ki a maradékot a kukába... kifizetted az évi 90kg-os kvótád.