Szellemchili Radio Vol.03

Húsos - parajos rétes

...bár nevezhetném "emergency rétesnek" is, mert lustálkodásom második napján ez mentette meg a vasárnapi ebédet.

Egy korábbi, a zelnikről szóló bejegyzés adta az ötletet, a többi pedig menet közben alakult.
Kb. 40 dkg darált sertéshús, 40 dkg spenót (paraj) és 6 réteslap a fő hozzávalók. Ezen felül használtam 1 vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, vajat, bazsalikomot, őrölt borsot és sót.

Serpenyőben megolvasztottam egy kevés vajat, majd a fölaprított fokhagymát beletettem, hogy kis levet eresszen és átsüljön benne. Amikor ez megvolt hozzákevertem a spenótot és addig melegítettem, amíg el nem kezdett "puffogni". A legvégén pedig kevertem bele 1-2 csipet bazsalikomot.

Egy másik serpenyőben minimális étolajon üvegesre pirítottam a kockákra vágott vöröshagymát, majd összekevertem a darált sertéshússal. Vártam amíg megfelelő színe lesz a húsnak és örölt borssal fűszereztem.

A sütőlap alját és sarkait kikentem kevéske étolajjal és elkezdtem belehelyezni a rétegeket. Dupla réteslap, spenót, réteslap, darált hús, réteslap, spenót, réteslap, darált hús és réteslap fedésnek. A legfelső réteslapot is megkentem egy kis olajjal.

Ezután bekerült a sütőbe és addig bent is maradt, amíg nem lett szép barna a teteje. Időben ez kb. 40 percet jelentett, de nem mértem. Amikor elkészült kockára vágva tálaltuk...

Ha lesz rá alkalmam legközelebb próbálok sirene sajtot / burdufot adni hozzá, netán egy pohár joghurt / ayran társaságában tálalni.

Az ebéd utáni olvasgatás és a vasárnap délutáni nihil között fél úton derült ki számomra, hogy a spenót egy Délnyugat-Ázsiában őshonos növény.
Európába Perzsián és Spanyolországon keresztül juthatott el; perzsa elnevezése "aspanakh", spanyolul "espinaca".
Egyes források szerint Mátyás király idejében már a magyarok is használták.

Szellemchili Radio Vol.02

Szellemchili Radio Vol.01

Zelnik a bejglizés havában

Hat nap van még hátra 2012-ből, a sárkány évéből, a Merkúr évéből .. számomra - kevésbé ilyen módon spirituális, inkább bort és töprengést ismerő embernek - a nyughatatlanság évéből. Még csak ébredezem a kávé illatára, az ajtó sárga katedrálüvege borostyán színben úsztatja a szobát, odabenn a Kistehén - Elviszi a szél c. dalát dúdolom:

''Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll

Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,

Ha elviszi a szél, majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Azt súgtad, maradjak

Féltettél, de már késő pillanat

Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok

Majd elvisz a szél

Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél''

Mikor fogja ugyanazt a bizsergést érezni az ember abban a városban, ahol él, amit akkor él át ha hazaérkezik a szülőfalujába karácsonykor?
Azt hiszem ebben a gyermeteg, szemlélődő állapotban kívánom tölteni az év utolsó hetét. Sütés-főzés, favágás, kutyázás... Az én kincses kalendáriumom szerint a nagy bejglizés és rétesezés hava van. Bár mindkettőt európát formáló nagyobb nemzetektől leshettük el, mára már néphagyományunk része.

A bejgli (neve a német beugel - meghajlít igéből származik) Különböző források szerint Sziléziából eredeztethető, hozzánk az osztrákok közvetítésével jutott el. Tradicionálisan diós és mákos töltelékkel készítjük; a néphiedelem a dióst a rontás ellen, a mákost pedig a bőség becsalogatására javallja.

A rétes valószínűleg az Ottomán birodalom találmánya (baklavaszerű, vékony, réteges tészta), különféle töltelékekkel készítik. Hasonló a börekhez (más nevein: byrek, Albániában: lakror, Bulgáriában: banitsa), mely egyszerűsége miatt hamar elterjedt, hiszen bármivel meg lehet tölteni, ami éppen kéznél van. Épp ezért a szegények ételének is nevezik, bár az nem kétséges, hogy mindenki kedveli.
A rétes - a bejglivel nagyjából egy időben - a 18.-19. század környékén honosodott meg a magyarok körében, mégpedig olyannyira, hogy a nagy francia konyhák cukrászai annak idején Magyarországra jártak ellesni a réteskészítés fortélyait.

Egy zelnik a sok közül.

No de ennyi félrebeszélés után jogos a kérdés: hogyan jutunk el végre a zelnikig?
A zelka bolgárul / macedónul káposztát jelent, ebből - és a hosszú előjátékból - könnyen rá lehet jönni, hogy a zelnik rokonságot mutat a mi káposztás rétesünkkel. Leegyszerűsítve ez káposztás banyica, habár nem törvényszerű  hogy legyen benne káposzta... zseniális, nem?

Ízének karakterét a káposzta (adott esetben spenót, sóska, ricotta), a darált-sült marhahús, a póréhagyma és a kihagyhatatlan sirene (bolgár feta) adja.

Természetesen a zelnikre is igaz, hogy ahány ház, annyiféle készül belőle; tehát az felsorolt zöldségek felhasználása fölött csak a pillanatnyi hóbortunk és a spájz készlete dönt. Hagyományosan melegen, egy pohár joghurt társaságában fogyasztják.

A kedvcsináló után itt egy  hasznos link a ''Zamat és illat'' blogra:
Gibanica nálam, ami inkább bolgár banyica, amit sokan bureknek hívnak. - Útmutató burekországba

Továbbá zelnik recept 1 illetve recept 2

Boldog karácsonyt!

Bodag (vakaró)

Egy hét evezés után a magyar élelmiszer kereskedelem kanálisában úgy döntöttem, hogy ezt a hétvégét megérdemelt lustálkodással töltöm. A mai program nagy vonalakban: ébredés reggel kilenckor, ágyban maradás délig, minimális tápanyagbevitel, szöszmötölés, szokásos 4km futás, Tarr Béla - A torinói ló c. filmjének megtekintése, a film után a világba vetett hitem összekaparása, konyhai szabadprogram...

A konyhában kezdődik a bejegyzés története is, a következö felkiáltással:

''Hát, ez bodag lett!''

Történt ugyanis, hogy az említett film alatt kissé megéheztem, s gondoltam, hogy az esti filmadag mellé zsíros kenyeret fogok almával fogyasztani (Ajh! A mozikban, miért nincs ilyen menü?). Elkezdtem kenyeret gyúrni, de valószínűleg a kevés - és egyébként is ''döglött'' - élesztő miatt nem kelt meg a tészta. Egy életem, egy halálom, mégis beraktam a sütöbe... az anyagmegmaradás törvényében bízva vártam mi jön ki 40-50 perc múlva. Hát ez...

 

Galyaságról a Dunantúlra származott kölyök lévén nem estem kétsége, sőt inkább felvillanyozott a tény, hogy a kenyerem bodag lett! 

A bodag egy ''gyorskenyér''; kovásztalan kenyértésztából készül, hagyományosan a sparhelt tetején (vagy platnyin) sütik. A 2-3cm vastagságú lepényeket addig sütik oldalról-oldalra forgatva amíg az könnyű nem lesz. Szülőfalum környékén lecsóval vagy sült szalonnával nagyon kapós étel... bár egy cikkben azt olvastam róla, hogy a bodagot a cigányok inkább szégyellik, a magyarok pedig irigylik!

Legelterjedtebb elnevezései: cigánykenyér, bodag, bodak, vakaró, bokolyi, punya, ritkábban a vakarcsot is használják rá.

Elkészítése egyszerű. 1kg liszthez ízlés szerint egy kevés sót és 1 zacskó sütöport - vagy kb. ugyanakkora mennyiségű szódabikarbónát - keverünk; vannak helyek, ahol 1 kanál zsírt is beletesznek (ártani biztos nem árt!). Majd  3-4 dl víz hozzáadásával rugalmas, félkemény tésztát gyúrunk. Körülbelül 10 percig hagyjuk pihenni és a fentiekben már említett módon sparhelt tetején, platnyin forgatva, vagy mint az esetemben történt sütőben készre sütjük!

A te évi 90kg-os adagod is benne van...

... benne ám, még pedig abban a kimutatásban, miszerint a világ fejlett országai évente 222 millió tonna fogyasztásra szánt élelmiszert dobnak a kukába. Ez kis híján annyi, mint amennyit Fekete-Afrika megtermel ugyanennyi idő alatt.
Ehhez mi ''europidok'' fejenként 90 kg-ot teszünk hozzá minden évben; te is, én is...  

Lehet, hogy durván hangzik, de csak a mennyiséget figyelembe véve ez azt jelenti, ha az általunk megvásárolt(majd részben elfogyasztott- részben szemétbe kerülő)élelmiszer hulladékát Fekete-Afrikának adnánk, akkor máris dupla annyi élelmiszerük lenne. 
(...vagy ugyanennyi mint most, de akkor teljesen hanyagolhatják a saját termelést.)

 Az iszlám vallás egyébként bűnnek tekinti az étel ilyen módon való tékozlását; a mértékletességre sarkall, miszerint Ádám fiának úgyis elég annyi étel, ámennyitől egyenes háttal tud járni. Manapság is helyt álló gondolat: ne fogyassz többet, mint amennyire valóban szükséged van!

Ezzel szemben olvastam egy cikket, ami a gyorséttermi adagok ''evolúcióját'' taglalta az iparág kezdetétől napjainkig. Minden növekszik... a burgerek, a hasáb adagok, az üdítők mérete. 

A kimutatás szerint kb. háromszorosára nött a gyorséttermi menükben található ételek mérete - és ezzel párhuzamosan lejátszódott egy kalória-boom is. A legtöbbet azonban üdítők ''voltak az esőn'', mert hatszoros méretűre sikerül kinőni magukat. (természetesen ők állnak a profit-dobogó első helyén is).

Tudom, nem fair dolog csak a gyorsétteremeket kiemelni, hiszen nem csak azok tehetnek arról, hogy ennyire eltorzultak az adagok méretei... viszont az legszemléletesebben mutatják a dolgok dinamikáját. 
Fizess, fogyassz, fogyassz normális szükségleteiden felül is, ha degeszre tömted magad vágd ki a maradékot a kukába... kifizetted az évi 90kg-os kvótád.