Megjegyzés: legközelebb kerítek valami spéci sajt sajtoló eszközt, mert ezt a barátnőm harisnyájában fellógatva szabadítottam meg a maradék savótól...
2013. szeptember 22., vasárnap
2013. szeptember 15., vasárnap
Vége a nyárnak - jó ebédhez szól a nátha!
Az elmúlt hét nagyban segített abban, hogy pallérozódjon a káromkodási stílusom.
Kedden a tervezett amszterdami landolás helyett Eindhoven repterén sikerült földet érni a viharnak köszönhetően. A szerencsétlen hollandok kereken egy órát tanakodtak, hogy leengedjék-e a népet a fedélzetről, aztán végül mégis...
A reptéren található egyetlen bankautomata nem működött, tehát egy fitying nélkül, feltört sarokkal próbáltam taxit fogni a zuhogó esőben. Végül egy marokkói taxis vette a bátorságot, hogy egy szarrá ázott, pénztelen magyart elvigyen a vasútállomásra. Ott leboltoltuk a fuvart egy működő bankautomatánál, viszont a kasszák már bezártak és kb. 5 percem volt a peronra sántikálni. Blicceltem, és örültem neki.
Másnap a tervezett prezentációra - ami miatt ez az egész hercehurca történt - kb. ketten jöttek el. Remek... utólag is köszönöm, hogy előzetesen értesítettek és mindenki abban bízott, hogy csak ö fog hiányozni!
Visszaúton ismét 5 percen múlott, hogy elérjem a vonatot; ismét jegy nélkül ültem fel. Amszterdam előtt, az utolsó 10 km-en megbüntetett a ''kalaj'' 42 euróra... de ez már annyira nem érdekelt...
Csütörtökön irány Szófia. Egy tárgyalást bírtam ki feltört sarokkal, utána félig lehúztam a cipőt és amolyan újhullámos papucsként kezdtem el használni. Vacsora az Anette étteremben - csak, hogy a marokkói szál ki ne maradjon - fenséges tabule és egy erősen közepes kuszkusz marhahússal; zárásként barátságos menta tea.
A teánál érkezett egy ottani ismerősöm, aki megkért, hogy segítsek neki pár hangszert összeszedni. Bejártuk a várost Szófia-alsótól Szófia-felsőig, persze az eső ismét zuhogott én meg egy szál pólóban pendültem.
Megvártam amíg behangolnak a zenészek, lehúztam egy pohár bort, de addigra már meg is környékezett a nátha.
Péntekre utolért, enyhe hőemelkedéssel, izomfájdalmakkal és szédüléssel valamint továbbra is ''pengesarkú'' cipőben kullogtam a reptérre, ahol végül a főnököm ízes letolása zárta a hetet. Kívánhat-e többet az ember?

Szombaton kirándulás Aggtelekre, ahol a Gömöri Gyümölcsfesztivált tartották. Itt végre sütött a nap, szólt egy kis cini-cini muzsika a Kolompos zenekartól és helyi termelői vásárt tartottak a barlang bejáratánál.
Kóstoltunk rókagombát aggteleki termelőtől (szárítva és savanyúságként orosz borecetes recept alapján), trizsi szörpöket (fenyőrügy, rózsaszirom, menta, citromfű, bodzabogyó). Sonkát és szalonnát nem, mert arra viszonylag jó dílereink vannak; mustot meg azért nem, mert...
Végül a fenyőrügy szörp annyira elnyerte a tetszésünket, hogy indulás előtt vettünk egy üveggel. Állítólag akkor kell leszedni a rügyeket valamikor május környékén, amikor még 3 cm alatt vannak, mert akkor még nem tartalmaznak gyantát. Nem lehetetlen elkészíteni, interneten több receptet is találni.
Az erdei fenyő jótékony hatását állítólag már az ókorban ismerték. Sebeket kezeltek vele illetve a fenyőgyanta elégetésével, füstöléssel helységeket fertőtlenítettek. A tűlevél egyebek mellett C, B2 és K vitaminokat is tartalmaz. Azt mondják, hogy a fenyőrügy szörp, fenyőméz / fenyőrügyes méz... stb. mindíg jól jön a megfázásos hónapokban! Most már nekünk is bent áll a hűtő ajtajában...
Kedden a tervezett amszterdami landolás helyett Eindhoven repterén sikerült földet érni a viharnak köszönhetően. A szerencsétlen hollandok kereken egy órát tanakodtak, hogy leengedjék-e a népet a fedélzetről, aztán végül mégis...
A reptéren található egyetlen bankautomata nem működött, tehát egy fitying nélkül, feltört sarokkal próbáltam taxit fogni a zuhogó esőben. Végül egy marokkói taxis vette a bátorságot, hogy egy szarrá ázott, pénztelen magyart elvigyen a vasútállomásra. Ott leboltoltuk a fuvart egy működő bankautomatánál, viszont a kasszák már bezártak és kb. 5 percem volt a peronra sántikálni. Blicceltem, és örültem neki.
Másnap a tervezett prezentációra - ami miatt ez az egész hercehurca történt - kb. ketten jöttek el. Remek... utólag is köszönöm, hogy előzetesen értesítettek és mindenki abban bízott, hogy csak ö fog hiányozni!
Visszaúton ismét 5 percen múlott, hogy elérjem a vonatot; ismét jegy nélkül ültem fel. Amszterdam előtt, az utolsó 10 km-en megbüntetett a ''kalaj'' 42 euróra... de ez már annyira nem érdekelt...
Csütörtökön irány Szófia. Egy tárgyalást bírtam ki feltört sarokkal, utána félig lehúztam a cipőt és amolyan újhullámos papucsként kezdtem el használni. Vacsora az Anette étteremben - csak, hogy a marokkói szál ki ne maradjon - fenséges tabule és egy erősen közepes kuszkusz marhahússal; zárásként barátságos menta tea.
A teánál érkezett egy ottani ismerősöm, aki megkért, hogy segítsek neki pár hangszert összeszedni. Bejártuk a várost Szófia-alsótól Szófia-felsőig, persze az eső ismét zuhogott én meg egy szál pólóban pendültem.
Megvártam amíg behangolnak a zenészek, lehúztam egy pohár bort, de addigra már meg is környékezett a nátha.
Péntekre utolért, enyhe hőemelkedéssel, izomfájdalmakkal és szédüléssel valamint továbbra is ''pengesarkú'' cipőben kullogtam a reptérre, ahol végül a főnököm ízes letolása zárta a hetet. Kívánhat-e többet az ember?

Szombaton kirándulás Aggtelekre, ahol a Gömöri Gyümölcsfesztivált tartották. Itt végre sütött a nap, szólt egy kis cini-cini muzsika a Kolompos zenekartól és helyi termelői vásárt tartottak a barlang bejáratánál.
Kóstoltunk rókagombát aggteleki termelőtől (szárítva és savanyúságként orosz borecetes recept alapján), trizsi szörpöket (fenyőrügy, rózsaszirom, menta, citromfű, bodzabogyó). Sonkát és szalonnát nem, mert arra viszonylag jó dílereink vannak; mustot meg azért nem, mert...
Végül a fenyőrügy szörp annyira elnyerte a tetszésünket, hogy indulás előtt vettünk egy üveggel. Állítólag akkor kell leszedni a rügyeket valamikor május környékén, amikor még 3 cm alatt vannak, mert akkor még nem tartalmaznak gyantát. Nem lehetetlen elkészíteni, interneten több receptet is találni.
Az erdei fenyő jótékony hatását állítólag már az ókorban ismerték. Sebeket kezeltek vele illetve a fenyőgyanta elégetésével, füstöléssel helységeket fertőtlenítettek. A tűlevél egyebek mellett C, B2 és K vitaminokat is tartalmaz. Azt mondják, hogy a fenyőrügy szörp, fenyőméz / fenyőrügyes méz... stb. mindíg jól jön a megfázásos hónapokban! Most már nekünk is bent áll a hűtő ajtajában...
2013. augusztus 13., kedd
2013. július 12., péntek
Peka (cripnja, čripnje)
Néhány napja a dimbes-dombos Szarajevóban töltöttük egy éjszakát, pihenőállomásként Ulcinjból hazafelé. Kiválasztottunk egy buregdzinicát a Baščaršiján ahol viszonylag kevés levitézlett parfüm- és napszemüvegárus ólálkodott, csak néhány mindörökké-álmos tekintetű helyi öreg üldögélt a kávéja mellett már ki tudja mióta. Tökéletes hely ünnepelni az újból felkelő napot!
Reggeli közben élőben figyelhettük meg, hogyan használják a pekát, itt voltam először testközelben egyhez. Érdeklődésünk a gazdának is feltűnt, ezért megmutatta, hogyan működik; a fotók is ekkor készültek.
A peka egy sütőedény, aminek van egy harang alakú fedője peremmel ellátva. A lényege az, hogy a fedőre forró hamut/ parazsat pakolnak (ezért a perem), így az étel egyszerre sül és párolódik a zárt térben, miközben több oldalról is éri a meleg. Gyakorlatilag minden étel elkészíthető benne, nem csak burek.
A második képen jól látszik, hogy a tetejét egy lánc segítségével emelik meg, mert nehéz máshogy hozzáférni a parázs miatt. Ugyanerre a célra néhol kovácsoltvas kampóval felszerelt farudat használnak.
Az edény másik, kevésbé ismert neve a cripnja.
Nagy élmény volt látni, hogy készül a reggeli, meghozta az étvágyunkat rendesen. Négyen 1 kg bureket semmisítettünk meg, amit joghurttal szolgáltak fel.
A váltakozva felerősödő pékáru és füst szagát még élveztük egy bosnyák kávé erejéig, aztán indulás hazafelé, ahol most teljesen más kalandok várnak ránk...
Reggeli közben élőben figyelhettük meg, hogyan használják a pekát, itt voltam először testközelben egyhez. Érdeklődésünk a gazdának is feltűnt, ezért megmutatta, hogyan működik; a fotók is ekkor készültek.
A peka egy sütőedény, aminek van egy harang alakú fedője peremmel ellátva. A lényege az, hogy a fedőre forró hamut/ parazsat pakolnak (ezért a perem), így az étel egyszerre sül és párolódik a zárt térben, miközben több oldalról is éri a meleg. Gyakorlatilag minden étel elkészíthető benne, nem csak burek.
A második képen jól látszik, hogy a tetejét egy lánc segítségével emelik meg, mert nehéz máshogy hozzáférni a parázs miatt. Ugyanerre a célra néhol kovácsoltvas kampóval felszerelt farudat használnak.
Az edény másik, kevésbé ismert neve a cripnja.
Nagy élmény volt látni, hogy készül a reggeli, meghozta az étvágyunkat rendesen. Négyen 1 kg bureket semmisítettünk meg, amit joghurttal szolgáltak fel.
A váltakozva felerősödő pékáru és füst szagát még élveztük egy bosnyák kávé erejéig, aztán indulás hazafelé, ahol most teljesen más kalandok várnak ránk...
2013. július 10., szerda
Egy borissza esete a kovászos uborkával
Tücsökraj (Maszkura nélkül), frissen locsolt fű illata és a kertek alatt ólálkodó éj. Az első rozéfröccs nyomta kezembe hosszú idő után ismét az elektronikus plajbászt, hogy nagyjából egy irányba haladó sorokban a kovászos uborkáról meséljek.
Habár közvetlen bizonyítékkal még senki nem tudott szolgálni, állítólag ilyenünk csak nekünk, magyaroknak van. Legyen hát savanyúságáról híres a nemzet!
Elkészítése egyszerű, azonban háztartásonként apróbb eltérések előfordulhatnak. A miénk úgy készül, hogy a kovászolni való uborkát többször átmossuk (felénk három a magyar igazság) valamint az üveget is többször átöblítjük. Vizet forralunk, amit az előkészületek alatt hagyunk hűlni. Az uborkák végeit levágjuk, majd kb. 1-2 cm mélyen mindkét oldalukon kereszt alakú bevágást ejtünk vigyázva, hogy ne szeljük ketté. Amikor ezzel megvagyunk az üveg aljára sót szórunk (literenként kb. 1 evőkanálnyit) és elkezdjük belepakolni az uborkát. Az uborkák közé hanyag eleganciával egy fej fokhagyma gerezdjeit rejtjük el, sőt néhány szem egész fekete bors is mehet. A teli üveget felöntjük vízzel, a tetejébe egy csokor kaprot és 1-2 szelet jó száraz pirítós kenyeret teszünk. Lefedjük egy tányérral vagy egy kis fedővel és mehet a melegre. A meleget szereti, nem a direkt napfényt, ezért tettük mi is a kertbe a növények közé, félárnyékos helyre. Ma délután ''ültettük el'', holnapután már az ebéd része lesz.
A félárnyékos hely egyébként nem csak a kovászos uborka számára, de a borisszák számára is egyaránt szimpatikus - ezt a harmadik fröccs után már bátran ki merem jelenteni - de hogyan fér meg a kettő együtt?
Hát ivás közben és ivás után!
Fröccshöz magasabb szinten értök gyakran megemlítik az Újházy fröccsöt (Újházi Ede, színművész), ami szóda helyett kovászos uborka levével készül... ízlések és pofonok különböznek: egy vakmerő próbálkozás után csak hardcore usereknek ajánlom.
Azonban a borozás végeztével is szükségünk lehet a kovászos uborkára, mert leve segít legyűrni a másnaposság tüneteit; továbbá jótékony a gyomornak és remek zsírégető hatása is van.
Habár közvetlen bizonyítékkal még senki nem tudott szolgálni, állítólag ilyenünk csak nekünk, magyaroknak van. Legyen hát savanyúságáról híres a nemzet!
![]() |
| Kovászos uborka, Rudabánya |
A félárnyékos hely egyébként nem csak a kovászos uborka számára, de a borisszák számára is egyaránt szimpatikus - ezt a harmadik fröccs után már bátran ki merem jelenteni - de hogyan fér meg a kettő együtt?
Hát ivás közben és ivás után!
Fröccshöz magasabb szinten értök gyakran megemlítik az Újházy fröccsöt (Újházi Ede, színművész), ami szóda helyett kovászos uborka levével készül... ízlések és pofonok különböznek: egy vakmerő próbálkozás után csak hardcore usereknek ajánlom.
Azonban a borozás végeztével is szükségünk lehet a kovászos uborkára, mert leve segít legyűrni a másnaposság tüneteit; továbbá jótékony a gyomornak és remek zsírégető hatása is van.
Hely:
Rudabánya, Magyarország
2013. március 19., kedd
2013. február 10., vasárnap
Húsos - parajos rétes
...bár nevezhetném "emergency rétesnek" is, mert lustálkodásom második napján ez mentette meg a vasárnapi ebédet.
Egy korábbi, a zelnikről szóló bejegyzés adta az ötletet, a többi pedig menet közben alakult.
Kb. 40 dkg darált sertéshús, 40 dkg spenót (paraj) és 6 réteslap a fő hozzávalók. Ezen felül használtam 1 vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, vajat, bazsalikomot, őrölt borsot és sót.
Serpenyőben megolvasztottam egy kevés vajat, majd a fölaprított fokhagymát beletettem, hogy kis levet eresszen és átsüljön benne. Amikor ez megvolt hozzákevertem a spenótot és addig melegítettem, amíg el nem kezdett "puffogni". A legvégén pedig kevertem bele 1-2 csipet bazsalikomot.
Egy másik serpenyőben minimális étolajon üvegesre pirítottam a kockákra vágott vöröshagymát, majd összekevertem a darált sertéshússal. Vártam amíg megfelelő színe lesz a húsnak és örölt borssal fűszereztem.
A sütőlap alját és sarkait kikentem kevéske étolajjal és elkezdtem belehelyezni a rétegeket. Dupla réteslap, spenót, réteslap, darált hús, réteslap, spenót, réteslap, darált hús és réteslap fedésnek. A legfelső réteslapot is megkentem egy kis olajjal.
Ezután bekerült a sütőbe és addig bent is maradt, amíg nem lett szép barna a teteje. Időben ez kb. 40 percet jelentett, de nem mértem. Amikor elkészült kockára vágva tálaltuk...
Ha lesz rá alkalmam legközelebb próbálok sirene sajtot / burdufot adni hozzá, netán egy pohár joghurt / ayran társaságában tálalni.
Az ebéd utáni olvasgatás és a vasárnap délutáni nihil között fél úton derült ki számomra, hogy a spenót egy Délnyugat-Ázsiában őshonos növény.
Európába Perzsián és Spanyolországon keresztül juthatott el; perzsa elnevezése "aspanakh", spanyolul "espinaca".
Egyes források szerint Mátyás király idejében már a magyarok is használták.
Egy korábbi, a zelnikről szóló bejegyzés adta az ötletet, a többi pedig menet közben alakult.
Kb. 40 dkg darált sertéshús, 40 dkg spenót (paraj) és 6 réteslap a fő hozzávalók. Ezen felül használtam 1 vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, vajat, bazsalikomot, őrölt borsot és sót.
Serpenyőben megolvasztottam egy kevés vajat, majd a fölaprított fokhagymát beletettem, hogy kis levet eresszen és átsüljön benne. Amikor ez megvolt hozzákevertem a spenótot és addig melegítettem, amíg el nem kezdett "puffogni". A legvégén pedig kevertem bele 1-2 csipet bazsalikomot.
Egy másik serpenyőben minimális étolajon üvegesre pirítottam a kockákra vágott vöröshagymát, majd összekevertem a darált sertéshússal. Vártam amíg megfelelő színe lesz a húsnak és örölt borssal fűszereztem.
A sütőlap alját és sarkait kikentem kevéske étolajjal és elkezdtem belehelyezni a rétegeket. Dupla réteslap, spenót, réteslap, darált hús, réteslap, spenót, réteslap, darált hús és réteslap fedésnek. A legfelső réteslapot is megkentem egy kis olajjal.
Ezután bekerült a sütőbe és addig bent is maradt, amíg nem lett szép barna a teteje. Időben ez kb. 40 percet jelentett, de nem mértem. Amikor elkészült kockára vágva tálaltuk...
Ha lesz rá alkalmam legközelebb próbálok sirene sajtot / burdufot adni hozzá, netán egy pohár joghurt / ayran társaságában tálalni.
Az ebéd utáni olvasgatás és a vasárnap délutáni nihil között fél úton derült ki számomra, hogy a spenót egy Délnyugat-Ázsiában őshonos növény.
Európába Perzsián és Spanyolországon keresztül juthatott el; perzsa elnevezése "aspanakh", spanyolul "espinaca".
Egyes források szerint Mátyás király idejében már a magyarok is használták.
2013. február 4., hétfő
2013. január 3., csütörtök
2012. december 25., kedd
Zelnik a bejglizés havában
Hat nap van még hátra 2012-ből, a sárkány évéből, a Merkúr évéből .. számomra - kevésbé ilyen módon spirituális, inkább bort és töprengést ismerő embernek - a nyughatatlanság évéből. Még csak ébredezem a kávé illatára, az ajtó sárga katedrálüvege borostyán színben úsztatja a szobát, odabenn a Kistehén - Elviszi a szél c. dalát dúdolom:
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél''
Mikor fogja ugyanazt a bizsergést érezni az ember abban a városban, ahol él, amit akkor él át ha hazaérkezik a szülőfalujába karácsonykor?
Azt hiszem ebben a gyermeteg, szemlélődő állapotban kívánom tölteni az év utolsó hetét. Sütés-főzés, favágás, kutyázás... Az én kincses kalendáriumom szerint a nagy bejglizés és rétesezés hava van. Bár mindkettőt európát formáló nagyobb nemzetektől leshettük el, mára már néphagyományunk része.
A bejgli (neve a német beugel - meghajlít igéből származik) Különböző források szerint Sziléziából eredeztethető, hozzánk az osztrákok közvetítésével jutott el. Tradicionálisan diós és mákos töltelékkel készítjük; a néphiedelem a dióst a rontás ellen, a mákost pedig a bőség becsalogatására javallja.
A rétes valószínűleg az Ottomán birodalom találmánya (baklavaszerű, vékony, réteges tészta), különféle töltelékekkel készítik. Hasonló a börekhez (más nevein: byrek, Albániában: lakror, Bulgáriában: banitsa), mely egyszerűsége miatt hamar elterjedt, hiszen bármivel meg lehet tölteni, ami éppen kéznél van. Épp ezért a szegények ételének is nevezik, bár az nem kétséges, hogy mindenki kedveli.
A rétes - a bejglivel nagyjából egy időben - a 18.-19. század környékén honosodott meg a magyarok körében, mégpedig olyannyira, hogy a nagy francia konyhák cukrászai annak idején Magyarországra jártak ellesni a réteskészítés fortélyait.
![]() |
| Egy zelnik a sok közül. |
A zelka bolgárul / macedónul káposztát jelent, ebből - és a hosszú előjátékból - könnyen rá lehet jönni, hogy a zelnik rokonságot mutat a mi káposztás rétesünkkel. Leegyszerűsítve ez káposztás banyica, habár nem törvényszerű hogy legyen benne káposzta... zseniális, nem?
Ízének karakterét a káposzta (adott esetben spenót, sóska, ricotta), a darált-sült marhahús, a póréhagyma és a kihagyhatatlan sirene (bolgár feta) adja.
Természetesen a zelnikre is igaz, hogy ahány ház, annyiféle készül belőle; tehát az felsorolt zöldségek felhasználása fölött csak a pillanatnyi hóbortunk és a spájz készlete dönt. Hagyományosan melegen, egy pohár joghurt társaságában fogyasztják.
A kedvcsináló után itt egy hasznos link a ''Zamat és illat'' blogra:
Gibanica nálam, ami inkább bolgár banyica, amit sokan bureknek hívnak. - Útmutató burekországba
Továbbá zelnik recept 1 illetve recept 2
Boldog karácsonyt!
2012. szeptember 1., szombat
Bodag (vakaró)
Egy hét evezés után a magyar élelmiszer kereskedelem kanálisában úgy döntöttem, hogy ezt a hétvégét megérdemelt lustálkodással töltöm. A mai program nagy vonalakban: ébredés reggel kilenckor, ágyban maradás délig, minimális tápanyagbevitel, szöszmötölés, szokásos 4km futás, Tarr Béla - A torinói ló c. filmjének megtekintése, a film után a világba vetett hitem összekaparása, konyhai szabadprogram...
A konyhában kezdődik a bejegyzés története is, a következö felkiáltással:
''Hát, ez bodag lett!''
Galyaságról a Dunantúlra származott kölyök lévén nem estem kétsége, sőt inkább felvillanyozott a tény, hogy a kenyerem bodag lett!
A bodag egy ''gyorskenyér''; kovásztalan kenyértésztából készül, hagyományosan a sparhelt tetején (vagy platnyin) sütik. A 2-3cm vastagságú lepényeket addig sütik oldalról-oldalra forgatva amíg az könnyű nem lesz. Szülőfalum környékén lecsóval vagy sült szalonnával nagyon kapós étel... bár egy cikkben azt olvastam róla, hogy a bodagot a cigányok inkább szégyellik, a magyarok pedig irigylik!
Legelterjedtebb elnevezései: cigánykenyér, bodag, bodak, vakaró, bokolyi, punya, ritkábban a vakarcsot is használják rá.
Elkészítése egyszerű. 1kg liszthez ízlés szerint egy kevés sót és 1 zacskó sütöport - vagy kb. ugyanakkora mennyiségű szódabikarbónát - keverünk; vannak helyek, ahol 1 kanál zsírt is beletesznek (ártani biztos nem árt!). Majd 3-4 dl víz hozzáadásával rugalmas, félkemény tésztát gyúrunk. Körülbelül 10 percig hagyjuk pihenni és a fentiekben már említett módon sparhelt tetején, platnyin forgatva, vagy mint az esetemben történt sütőben készre sütjük!
2012. június 28., csütörtök
A te évi 90kg-os adagod is benne van...
... benne ám, még pedig abban a kimutatásban, miszerint a világ fejlett országai évente 222 millió tonna fogyasztásra szánt élelmiszert dobnak a kukába. Ez kis híján annyi, mint amennyit Fekete-Afrika megtermel ugyanennyi idő alatt.
Ehhez mi ''europidok'' fejenként 90 kg-ot teszünk hozzá minden évben; te is, én is...
Lehet, hogy durván hangzik, de csak a mennyiséget figyelembe véve ez azt jelenti, ha az általunk megvásárolt(majd részben elfogyasztott- részben szemétbe kerülő)élelmiszer hulladékát Fekete-Afrikának adnánk, akkor máris dupla annyi élelmiszerük lenne.
(...vagy ugyanennyi mint most, de akkor teljesen hanyagolhatják a saját termelést.)
Az iszlám vallás egyébként bűnnek tekinti az étel ilyen módon való tékozlását; a mértékletességre sarkall, miszerint Ádám fiának úgyis elég annyi étel, ámennyitől egyenes háttal tud járni. Manapság is helyt álló gondolat: ne fogyassz többet, mint amennyire valóban szükséged van!
Ezzel szemben olvastam egy cikket, ami a gyorséttermi adagok ''evolúcióját'' taglalta az iparág kezdetétől napjainkig. Minden növekszik... a burgerek, a hasáb adagok, az üdítők mérete.
A kimutatás szerint kb. háromszorosára nött a gyorséttermi menükben található ételek mérete - és ezzel párhuzamosan lejátszódott egy kalória-boom is. A legtöbbet azonban üdítők ''voltak az esőn'', mert hatszoros méretűre sikerül kinőni magukat. (természetesen ők állnak a profit-dobogó első helyén is).
Tudom, nem fair dolog csak a gyorsétteremeket kiemelni, hiszen nem csak azok tehetnek arról, hogy ennyire eltorzultak az adagok méretei... viszont az legszemléletesebben mutatják a dolgok dinamikáját. 
Fizess, fogyassz, fogyassz normális szükségleteiden felül is, ha degeszre tömted magad vágd ki a maradékot a kukába... kifizetted az évi 90kg-os kvótád.
Ehhez mi ''europidok'' fejenként 90 kg-ot teszünk hozzá minden évben; te is, én is...
Lehet, hogy durván hangzik, de csak a mennyiséget figyelembe véve ez azt jelenti, ha az általunk megvásárolt(majd részben elfogyasztott- részben szemétbe kerülő)élelmiszer hulladékát Fekete-Afrikának adnánk, akkor máris dupla annyi élelmiszerük lenne.
(...vagy ugyanennyi mint most, de akkor teljesen hanyagolhatják a saját termelést.)
Az iszlám vallás egyébként bűnnek tekinti az étel ilyen módon való tékozlását; a mértékletességre sarkall, miszerint Ádám fiának úgyis elég annyi étel, ámennyitől egyenes háttal tud járni. Manapság is helyt álló gondolat: ne fogyassz többet, mint amennyire valóban szükséged van!
Ezzel szemben olvastam egy cikket, ami a gyorséttermi adagok ''evolúcióját'' taglalta az iparág kezdetétől napjainkig. Minden növekszik... a burgerek, a hasáb adagok, az üdítők mérete.
A kimutatás szerint kb. háromszorosára nött a gyorséttermi menükben található ételek mérete - és ezzel párhuzamosan lejátszódott egy kalória-boom is. A legtöbbet azonban üdítők ''voltak az esőn'', mert hatszoros méretűre sikerül kinőni magukat. (természetesen ők állnak a profit-dobogó első helyén is).
Tudom, nem fair dolog csak a gyorsétteremeket kiemelni, hiszen nem csak azok tehetnek arról, hogy ennyire eltorzultak az adagok méretei... viszont az legszemléletesebben mutatják a dolgok dinamikáját. 
Fizess, fogyassz, fogyassz normális szükségleteiden felül is, ha degeszre tömted magad vágd ki a maradékot a kukába... kifizetted az évi 90kg-os kvótád.
Címkék:
afrika,
élelmiszer,
étterem,
európa,
gyorsétterem,
hulladék,
ipar,
ital
2012. március 6., kedd
Tejforradalom
"Amíg én megyek le a boltba az én fizetésemből, addig az olcsóbb szlovák tejet fogom venni..." - kaptam el egy vita végét a minap, miközben egy hipermarketben poroszkáltam.
Kiszámoltam, hogy az átlag kb. 67 Liter/Fő/Év tejfogyasztás esetén az illető max. 3500 Ft-ot takarít így meg ÉVES SZINTEN! Havonta 290Ft-ot... Smafu! Ennyit meg kell érjen az, hogy hazai termék kerül a kosárba!
Itt pedig egy 12 perces film a tejről és ami mögötte van.
Kiszámoltam, hogy az átlag kb. 67 Liter/Fő/Év tejfogyasztás esetén az illető max. 3500 Ft-ot takarít így meg ÉVES SZINTEN! Havonta 290Ft-ot... Smafu! Ennyit meg kell érjen az, hogy hazai termék kerül a kosárba!
Itt pedig egy 12 perces film a tejről és ami mögötte van.
2012. február 21., kedd
Piroti vasalt kolbász - peglana kobasica
A helyszín Zágráb egyik lakótelepe, valahol a főút közelében.
A tulajdonos/séf megítélésem szerint a legendateremtés útján halad. Apró, eldugott hely ez a volt jugoszláv tagállamok (és Bulgária) ízeivel.
A képen éppen a "peglana kobasica" - vasalt kolbász került a vágódeszkára. Állítólag kecske, szamár, ló és bárányhús is van benne; nagyban hasonlít a szerbiai Pirotban hagyományosan készített kolbászokhoz. A formája jellemzően lapos, patkó alakú, mert érlelés alatt többször is kilapítják.
Végül egy bulvár ellegű info: A piroti vasalt kolbászt magas kalóriatartalma miatt a nép manapság gyakran becézi pirotska vijagra-nak, ami piroti viagrát jelent.
2012. február 16., csütörtök
"McDhallë" - más nevén ayran, a balkán shake
Az albán álomreggeli: byrek és dhallë, ismertebb neveiken burek és ayran.
A bureket talán már nem kell bemutatni, köszönhetően az itthon is egyre inkább szaporodó albán/koszovói pékségeknek. A Dél-Kelet Európai országokban nagyon népszerűek a pékáruk, ezért biztosak lehetünk benne, hogy az ilyen pékségekben próbát kiállt szakemberek portékáját kapjuk. Reggeli kávé Szófiában, csavargás a Kalemegdan környékén, esti séta a Bascsarsiján... egyetlen dolog közös: friss, meleg pékáru illata a levegőben. A kedvenc kapros-túrós burekért kilométereket tudok sétálni!
A dhallë, más nevén ayran egy joghurt alapú ital; Közel-Keleten, Törökországban és Dél-Kelet Európában közkedvelt. Állítólag Törökország vidéki részein a mai napig a ház vendégeinek welcome drink-je. Elkészítése egyszerű: 0,5-0,6 L joghurtot fölhúzunk 0,25-0,3 L hideg vízzel, majd sóval ízesítjük. Én max. fél teáskanálnyi sót szoktam elkeverni benne. Remek frissítő ital nyáron, télen pedig balzsam a léleknek.
Törökország nyugati részén és a Fekete-tenger partvidékén tehéntej az alapja, míg a mediterrán partokon és Dél-Kelet Európában gyakran juhtejből készül az ayran. Ez valószínűleg az adott terület állattartási szokásaival függ össze... errefelé a szamársajton sem illik meglepődni! Egyes országokban annyira elterjedt, hogy a McDonalds/ Burger King menüje is tartalmazza. Itt főleg Törökországra gondolok, mert például Albániában ezek az étteremláncok még nem léteznek a bejegyzés pillanatában.
A bureket talán már nem kell bemutatni, köszönhetően az itthon is egyre inkább szaporodó albán/koszovói pékségeknek. A Dél-Kelet Európai országokban nagyon népszerűek a pékáruk, ezért biztosak lehetünk benne, hogy az ilyen pékségekben próbát kiállt szakemberek portékáját kapjuk. Reggeli kávé Szófiában, csavargás a Kalemegdan környékén, esti séta a Bascsarsiján... egyetlen dolog közös: friss, meleg pékáru illata a levegőben. A kedvenc kapros-túrós burekért kilométereket tudok sétálni!
A dhallë, más nevén ayran egy joghurt alapú ital; Közel-Keleten, Törökországban és Dél-Kelet Európában közkedvelt. Állítólag Törökország vidéki részein a mai napig a ház vendégeinek welcome drink-je. Elkészítése egyszerű: 0,5-0,6 L joghurtot fölhúzunk 0,25-0,3 L hideg vízzel, majd sóval ízesítjük. Én max. fél teáskanálnyi sót szoktam elkeverni benne. Remek frissítő ital nyáron, télen pedig balzsam a léleknek.
Törökország nyugati részén és a Fekete-tenger partvidékén tehéntej az alapja, míg a mediterrán partokon és Dél-Kelet Európában gyakran juhtejből készül az ayran. Ez valószínűleg az adott terület állattartási szokásaival függ össze... errefelé a szamársajton sem illik meglepődni! Egyes országokban annyira elterjedt, hogy a McDonalds/ Burger King menüje is tartalmazza. Itt főleg Törökországra gondolok, mert például Albániában ezek az étteremláncok még nem léteznek a bejegyzés pillanatában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










